Eljegyzési szokások régen és ma
Ti talán már túl vagytok az eljegyzésen, de egy kevés könnyed érdekesség nagyon jól tud esni, miközben a nagy napra készültök. Ezt hoztuk most Nektek!
Az eljegyzés fontos mérföldkő a párkapcsolatban, amikor a szerelmesek elkötelezik magukat egymás mellett és elkezdik megtervezni a közös jövőt. Ha a Ti életetekben most érkezett el ez, és máris esküvőhelyszín után kutattok, pontosan tudjátok, milyen izgalmas is ez az időszak. Ám mielőtt belevetnétek magatokat a szervezési teendőkbe, engedjetek meg magatoknak egy kis képzeletbeli utazást a múltba. Nézzük, milyen szokások övezték az eljegyzést régen és milyen trendek vannak ma!
Csak hivatalosan, avagy a lánykérés múltja
Talán nehéz elképzelni, de a lánykérés régen abszolút hivatalos és komoly esemény volt, ami korántsem olyan romantikus körülmények között zajlott, mint napjainkban. A férfi először kiszemeltje apjától kért engedélyt, és csak akkor kerülhetett sor a lánykérésre, ha az apa beleegyezett. A vőlegény egyedül vagy olykor saját szüleivel együtt látogatott el a lányos házba, ahol átnyújtotta a menyasszonynak az eljegyzési gyűrűt, ami a bal kéz gyűrűsujjára került.
Ez általában egy gazdagon díszített aranygyűrű volt, ami elsősorban a vőlegény gazdagságát hivatott kifejezni. Érdekesség, hogy az eljegyzési gyűrűt a menyasszony nem vehette le az ujjáról, mert az rossz szerencsét jelentett volna. Ugyanakkor nem ez volt a gyűrű végleges helye, hisz az esküvő napján átkerült a jobb kéz gyűrűsujjára, és ott is maradt, míg a halál el nem választotta egymástól a párt - hisz válásról akkor szó sem lehetett.
No de térjünk vissza az eljegyzéshez, az ugyanis nem ért véget a gyűrű felhúzásával. A lánykérés után a pár családi körben, olykor a barátokkal együtt kisebb ünnepséget tartott, amelyet hagyományosan a lányos házban rendeztek meg. Az eljegyzési vacsorán a menyasszony szülei sütöttek-főztek, többfogásos menüvel vendégelték meg az egybegyűlteket, az italokról pedig a vőlegény szüleinek kellett gondoskodnia.
Az eljegyzési vacsorán a vőlegény virágcsokrokkal köszöntötte a menyasszonyt, az örömanyát, a nagymamákat és a saját édesanyját, valamint rendszerint egy-egy üveg italt adott az örömapának és a nagypapáknak. A vacsorán a vőlegény hivatalosan is megkérte a menyasszony kezét, a vendégek pedig rövid pohárköszöntőt mondtak az ifjú párra és megáldották őket, hogy a házasságukat boldogság és szerencse kísérje.
Míg ma az eljegyzés színtiszta romantika
A lánykérés napjainkban sokkal lazább és személyesebb esemény, amelyet a saját ízlése és kreativitása szerint alakít ki a vőlegény. Nem feltétlenül, sőt, a legritkább esetben kéri a lány apjának engedélyét, inkább közvetlenül a menyasszonyhoz fordul és neki teszi fel a kérdést. A lánykérés egy romantikus helyszínen, meglepetésszerűen szokott történni és négyszemközt hangzik el először az a bizonyos igen.
Az eljegyzési gyűrű manapság jellemzően egyköves, de nem feltétlenül kell annak lennie, ahogy az anyag és a díszítés is változatos lehet, a menyasszony ízlése a mérvadó. Bár sok vőlegény még mindig drága ékszert választ szíve hölgyének, ennek már nincs olyan jelentősége és háttértartalma, mint régen. A menyasszony a bal keze gyűrűsujjára húzza fel a lánykérés szimbólumaként szolgáló ékszert, az esküvő napján pedig a közösen választott karikagyűrű is a helyére kerül.
A párok többsége megőrizte a szokást, hogy az eljegyzést kisebb ünnepség követi, ezt azonban már nem feltétlenül a lányos házban, inkább egy külső helyszínen, például egy étteremben szokták megrendezni. Az eljegyzési vacsorán a pár és a szülők érkeznek elsőként, hogy fogadják a vendégeket, akik között lehetnek távolabbi rokonok és barátok is. Az alkalomra még mindig illik kisebb ajándékkal készülnie a vőlegénynek, de ezeket a szabályokat is sokkal tágabban értelmezik a párok.
Láthatjátok, hogy az idők folyamán sokat változtak az eljegyzés körüli szokások, ami már önmagában is érdekes, de hoztunk Nektek még egy kis csemegét!
3 különös eljegyzési szokás a nagyvilágból
- Svédországban a pár egymásnak ad eljegyzési gyűrűt. Általában egyszerű aranygyűrűkről van szó, amit a menyasszony a bal keze gyűrűsujjára húz fel, a vőlegény pedig a jobb kezére. Az esküvő napján az ara egy másik gyűrűt is kap, a vőlegény viszont nem kap újat, megtartja az eljegyzési gyűrűjét, számára az marad a házasságkötés szimbóluma.
- Indiában az eljegyzés szent esemény, amelyet gyakran a családok szerveznek meg. A vőlegény és a menyasszony megcseréli a gyűrűket, amiket a szülők és a papok is megáldanak, ezen felül az arát hennával díszítik, a szerencse és boldogság szimbólumait festik rá. Az eljegyzés után a pár nem találkozhat egymással az esküvőig, amely akár több hónapig is eltarthat.
- Mauritániában a menyasszonyt a lánykérés után egy különleges „táborba” küldik, ahol a női rokonok és barátok gondoskodnak róla. A cél az, hogy a menyasszonyt minél jobban felhizlalják, mert a helyi kultúra a teltkarcsú nőket tartja vonzónak és egészségesnek. Emellett arra is megtanítják az arát, hogyan viselkedjen a férje mellett, hogyan legyen jó feleség.
Szerencsére itthon mindenben Ti döntötök és egy pillanatra sem kell megválnotok egymástól a szervezés időszakában. A legnagyobb feladatotok, hogy megtaláljátok az ideális esküvői helyszínt, tudjátok, azt, amit akkor láttok, amikor behunyjátok a szemeteket. Hisz az álomhelyszín létezik, és talán épp a Fenyőharaszt kastélyszálló az! Miért is ne lehetne az esküvő egy kastélyban, ahol adott a csodálatos környezet és még szállás is van? Ha tetszik az ötlet, kérjétek ajánlatunkat!