Álomesküvő első lépése⭐: lánykérés
Elindítjuk sorozatunkat melyben különböző témákat fejtünk ki férfi illetve női szemmel. Összecsap az racionalizmus és az emóció! 😉
Máté barátom már nyilatkozatát tette lánykérés ügyben, ennek kapcsán merült fel néhány gondolat az én fejemben is…
Vajon tényleg minden nő gyermekkora óta álmodozik az esküvőjéről?
Valószínűséggel nagy részünk igen! De ezt sem lehet sztereotipizálni, mint ahogy semmit az életben. Némelyikünk valóban megálmodja, elképzeli az első csókot, az első szexuális együttlétet, a nagy napot, az ideális esküvőhelyszínt, a tökéletes ruhát, és bizony a lánykérést is…
Másikunk pedig el sem tudja képzelni, hogy egyszer egy férfihez kell kötnie magát, semmiképpen nem adná fel autonómiáját, nem eresztené ki a gyeplőt a kezei közül.
Egy képzeletbeli női skálán az egyik típus helyi értéke az 1-es, a másiké pedig mondjuk az 1 millió, de a kettő között még rengeteg szám, rengeteg egyéniség található, ezért sem szabad tipizálni!
Minden nőt egyénileg kell kezelni. Mi nők azt szeretnénk, hogy a párunk, ismerjen minket. Tudja milyen színt, milyen virágot, milyen zenét, milyen ételt szeretünk. Nem nagy ördöngösség, csak egy kis figyelem. Folyamatosan jeleket küldünk, és szeretnénk – azaz elvárjuk 🙂 – hogy az általunk elszórt kis rezgéseket a férfi szeizmográfja fogja, különben oltári nagy földrengés várható ám… 😉
Szóval, kedves Uraim! Mi azt szeretnénk, hogy a lánykérés egyedi legyen! Nekünk és rólunk szóljon!
Legyen meglepetés, amikor egyáltalán nem számítunk rá! Ez persze nem azt jelenti, hogy provokáljunk veszekedést, majd a legnagyobb csapkodás kellős közepén „Szeretlek! Hozzám jössz?” dobjátok oda a kérdést…
Egyik nő sem hiszi el, hogy miközben éppen HP szerepben tetszeleg, akkor „kívánná” őt a Férfi feleségül venni.
„Olyan szexi vagy Édesem, amikor mérges vagy! Úgy szeretném ezt életem végéig élvezni! Hozzám jössz?” 😀 Nonszensz! 😉
Meglepetés ereje akkor is tompul, ha Kedvesünk másokkal van (csajos buli, munkahelyi ebédszünet) és akkor lepjük meg váratlanul, hiszen nincs ránk hangolódva.
Egy barátnőmet a születésnapján lepte meg kedvese a kérdéssel. Anita teljes szülinapi mámorban úszott, kapott szülinapi ajándékot is, elmentek szülinapi vacsira, iszogattak, jól érezték magukat! Már ki is fizették a számlát, éppen indultak volna haza, így egyáltalán nem számított a nagy kérdésre… Váratlanul érte és TELITALÁLAT lett! Nem jöttek a mariachik, nem volt hegedűszó, nem volt sem pezsgőbe, sem sütibe rejtett gyűrű… Csak Ők ketten voltak és a meglepetés ereje!
Egy másik barátnőm kezét a nyaraláson kérték meg. Kettesben voltak már 2-3 napja, nagy volt az összhang. A nyaralás tökéletesen lefoglalta a gyanútlan Ara figyelmét, majd egy kirándulás alkalmával, miközben éppen a táj szépségét csodálta, élete párja feltette a nagy kérdést és elővette a gyűrűt… Ez is nagy BUMMM! És itt is a meglepetés volt, ami nagyot ütött!
A legjobb baráti páromnál pedig nem volt lánykérés. Az első pillanattól fogva valahogy egyértelmű volt, hogy Ők ketten egy pár. Már a második „randin” a gyereknevekről beszélgettek, majd egy alkalommal Joci csak annyit kérdezett: „Mi lenne, ha összeházasodnánk?”
Ez után együtt választották ki a gyűrűjüket, együtt tervezték az esküvőjüket, együtt választották ki a menyasszonyi ruhát… és együtt élnek 20 éve!
A lényeg az, Uraim, hogy ha ütős lánykérést szeretnénk, csakis és kizárólag a kedvesünket kell tanulmányozni, az Ő egyéniségét alapul venni, hogy Őt mi tenné boldoggá, és ami a legfontosabb: nem biztos, hogy a “legjobb” barátnő a legjobb tanácsadó! Természetesen tisztelet a kivételnek! 😉
De én is csak egy vagyok a millióból… 😉