Lánykérés férfi szemmel ❤️ hogyan tenném fel a nagy kérdést?
Nem igazán vagyok jártas ebben a témában, és nem is igazán gondolkodtam még el azon – ellentétben a női nemmel 🙂 – hogy mit is takar az a bizonyos igen, és hogyan látnék hozzá, ha egyszer minden bátorságom összeszedve letérdelnék a nagy Ő(m) lábai elé…
Egy biztos, nem térdelnék!
Nos, nem kellett sokat törnöm a fejem, elég volt kipattintani a szikrát:
Ha már elhatároztam magam, akkor legyen az magabiztos, giccsmentes és robbanjon!!! Lássam Kedvesem arcán a megdöbbenést, a meglepetést és a csillogó szemeit!
A hölgyek szeretik a meglepetést, és nyilván az Ő fejükben megvan a saját elképzelés az ideális lánykérésről, hiszen már gyermekkorukban férjhez mennek (képzeletben) … kétszer…legalább! 🙂 Azóta tervezik, és nem ismerek olyan nőt, aki ne tudná csípőből a választ arra a kérdésre, hogyan képzeli el az esküvőjét, álmai esküvőhelyszínét!
Nos, Uraim! Fel kell kötnünk azt a bizonyos felkötni valót… Csapjunk is bele és nézzük meg a lehetőségeket:
- Legyen egy meghitt, romantikus vacsora, ahol giccsesen elrejtjük a gyűrűt a pezsgős pohár alján, majd szívünk hölgye megissza azt és lánykérésből kínos, ámde kellemetlen este elé nézünk?! 😀 🙂
- Esetleg legyen az egy nagy társasággal teli rendezvény, ahol jelen vannak szeretteink és barátaink, és jelentsük be ott, meglepve ezzel és zavarba hozva Kedvesünket?! 😀 🙂 Csillogó szemek helyett lángoló, szikrázó tekintet!?
- Netán a manapság divatos extrém és ötletes lánykérés legyen a módja?! Ezekről biztos, hogy hallottunk már rengeteg „városi legendát”, miszerint a leányzó a moziban ül és az előzetes helyett a lánykérést vetítik … vagy esetleg repülővel, szintén giccsesen „felírjuk az égre”!?
Nekem a fenti lehetőségek nem igazán tetszenek, ezek számomra erőltetett tortúrák… Nyilván, ha tudnám, hogy Kedvesem ezekre az allűrökre vágyik, megtenném a kedvéért!
Szumma szummárum ott tartunk ahol a legelején, kell egy eredeti ötlet, ami spontán (persze nem az, mivel a lánykérés elengedhetetlen és méregdrága kelléke ott lapul zsebünkben) és váratlanul éri Kedvesünket, nem mellesleg értékeli is.
De mi legyen akkor az, ha nem szeretnénk sablonosak lenni?
A válasz úgy gondolom roppant egyszerű. Ha már elhatároztuk, hogy megkérjük Kedvesünk kezét, akkor nincs más dolgunk, mint egy spontán pillanatban megragadni az alkalmat, alkalmazva „A kevesebb néha több!” filozófiáját…
Mire gondolok nagyjából?
A lánykérésnek két főszereplője van: Ő és én! A lánykérés Neki kell, hogy szóljon, nem a nagyérdeműnek… Így elsősorban a Kedvesem egyéniségét venném alapul, hogy Ő mit szeret, mi tenné boldoggá!
Ennek alapján az én „spontán” tervem a következő:
Elvinném kirándulni Kedvesem, mondjuk a tihanyi levendulásba. Tudom, hogy szereti a csodálatos dolgokat, és ez az a kategória, ami még engem is lenyűgöz… Sétálgatnánk a levendulásban, csak mi ketten és romantikusan andalognánk! Séta közben nosztalgiáznánk, nagyokat nevetnénk…lazulnánk… Majd magamhoz ölelném és megcsókolnám! A csók végén ismét megölelném, és a fülébe súgnám: „Hozzám jössz feleségül?”
Majd a szemébe néznék, és a zsebembe nyúlnék… Felé nyújtott gyönyörű gyűrűvel ismét feltenném a kérdést:
„Te vagy a legjobb dolog az életemben! Leszel a feleségem?”
És ezután nincs más dolgunk, mint belevetni magunkat a megfelelő esküvő helyszín keresésébe…
Jakus Máté